“A fotózást sok társamhoz hasonlóan én is filmes géppel kezdtem, persze ez még inkább csak próbálkozásnak nevezhető, vagy még annak sem, ugyanis gyakran lemaradt egy-egy ember lába, keze, vagy rosszabb esetben a feje. Jóval később vettem meg az első és azóta is használt tükrös gépemet, ami sok nehéz helyzetben segített már ki. A fotózás kezdetben nekem is a természetfotót jelentette, hiszen nincs is annál jobb, ha az ember hajnalban, napkelte előtt egy erdőben bóklászik a barátaival, és várja azt a “bizonyos” pillanatot. Hamar rájöttem viszont, hogy ettől nagyobb kihívást jelent számomra, az emberek fotózása. Igyekeztem ellesni, hogyan is lehet ezt jobban csinálni. Azóta még mindig lélegzetvisszafojtva nézem a fotóalanyok reakcióit, hogy vajon mit reagálnak az őket ábrázoló képeimre. Örömmel tölt el, hogy a barátaimmal a hobbink lett a munkánk.”